Más az új generációt interjúzni, más motiválni, más irányítani, más vezetni, más nevelni…
Ez egyébként eddig is így volt.
Viszont nem volt ekkora szakadék a generációk között, mint most akár az Y és a Z között.
X-esként tapasztalom az Y-os kollégák lendületét, bátorságát és azt is, hogy ugyanez a korosztály sokszor értetlenül nézi a friss, nyílt, szabad Z-ket.
Ennek a generációnak a fele már a munkahelyeken van, kihívást állítva a vezetők, a hagyományos megoldások, szabályozott munkaszokások világának.
Sokszor eltúlzottnak érzem, amikor egy együttműködési nehézséget csak generációs problémaként fordítanak le, jobban hiszek az ember-ember kapcsolat fókuszban.
Viszont néhány tendenciától nem tudunk eltekinteni a különbözőségekkel kapcsolatban, ha élhető munkahelyeket szeretnénk a következő évtizedekben.
Két Z generációs gyereket nevelve tapasztalom, hogy ez a generáció más szabadságfokon gondolkodik.
Néha nehéz, idegesítő, többször viszont vonzó, elgondolkodtató, a dolgok valódi értelmét megmutató reakcióik sok esetben késztetnek önreflexióra.
Miért is mondok nem-et?
Mit akarok ezzel elérni?
Tényleg fontos?
Tényleg ez a fontos?
Vajon értem-e, hogy nekik mi a lényeges?
Zavar a sok negatívum, amit leírnak, mondanak a „maifiatalokról”.
Ez nem segít a megértésben, a közeledésben, a jobb, harmonikusabb együttlétben.
Sem otthon, sem a munkahelyeken.
Igyekezzünk előítéleteinket félretéve meghallgatni őket, és persze bíztassuk őket is erre.
Mit lehet tanulnunk tőlük?
Én tanultam lazaságot, a lényegtelen dolgok elengedését (na, nem mindig sikerül), a kapcsolatok fontosságát, kritikai szemléletmódot és igen… jó néhány dolgot a kütyükkel kapcsolatban.
Ha többet is szeretnél róluk tudni, nézd meg ezt:
Engem pedig ezen a számon megtalálsz X, Y, Z generációsként egyaránt 🙂 0630-9281-469
0 hozzászólás
Trackbacks/Pingbacks